Twilight-Alkonyat idézetek

Ne legyél zavarban! − suttogta a fülembe. − Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyellném!

Várj egy percig, csak újraindítom a szívemet!

De a féltékenység... fura egy dolog. Annyival erősebb, mint hittem volna! És teljesen irracionális!

Majdnem kilencven éven keresztül járkáltam az én fajtám és a tiéd közt... és egész idő alatt azt hittem, elég vagyok önmagamnak, nem jöttem rá, mit is keresek. És nem is találtam semmit, hiszen te sem éltél még akkor. − Ez nem igazság − suttogtam, miközben az arcom még mindig a melléhez simult, és a lélegzését hallgattam. − Nekem egyáltalán nem is kellett várnom rád! Én miért úsztam meg ilyen könnyen? − Igazad van! − helyeselt Edward, szemlátomást mulatva rajtam. − Tényleg meg kéne kicsit nehezítenem a dolgodat! − Kiszabadította az egyik kezét, elengedte a csuklómat, de csak azért, hogy óvatosan a másik kezébe vegye. Lágyan végigcirógatta nedves hajamat a fejem búbjától le egészen a derekamig. − Neked mindössze az életedet kell kockára tenned minden másodpercben, amit velem töltesz, ez igazán nem nagy dolog. Neked csak a természetnek, az emberiségnek kell hátat fordítanod... mit számít az?

Nagyon keveset! Egyáltalán nem érzem, hogy lemondtam volna valamiről.

Biztos, hogy nem tűnsz el reggelre? − kérdeztem. Tudnom kellett. − Végtére is mesebeli lény vagy!

-És akkor az ororszlány beleszeret a bárányba..

-Micsoda buta bárány...!

-Micsoda beteg, mazochista oroszlány.

.nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy bántottalak! El sem tudod képzelni, mennyit kínzott a gondolat. − Újra szégyenkezve lesütötte a szemét. − Elképzeltelek, amint ott fekszel, mozdulatlanul, fehéren, hidegen... hogy sose látom többet, amint elpirulsz, hogy nem látom felvillanni a szemedben a megértést, amikor hirtelen átlátsz rajtam... elviselhetetlen lenne! − Csodálatos, elgyötört tekintete az enyémet kereste. − Nekem most te vagy a legfontosabb dolog az életemben! És mindig is az maradsz!

Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége − olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel.

Azt mondtad, hogy szeretsz.

− Ezt már eddig is tudtad. − Lehajtottam a fejem.

-Igen, de azért jó volt hallani. A vállába rejtettem az arcomat.

− Szeretlek! − suttogtam.

− Most már te vagy az életem − felelte egyszerűen.

"A halál békés, könnyű. Az élet nehezebb."

Nehezen jutottam dűlőre, mit vegyek fel. Egyetlen női magazinban sem olvastam arra vonatkozó tippeket, hogy mit viseljünk, amikor vámpír kedvesünk bemutatkozó látogatásra invitál vámpír családjához. Jó érzés volt, hogy legalább magamban ki mertem mondani ezt a szót, pedig szándékosan kerültem eddig.

Ha jól értettem, nem azon aggódsz, hogy egy vámpírokkal teli házba látogatsz, hanem attól félsz, hogy azok a vámpírok nem fognak kedvelni téged?

"Akarlak, örökre csak téged. És egy élet nem elég nekem." (Bella)

"Jasper? Mit csinálnak a vámpírok egy legénybúcsúztatón? Nem viszitek sztiptízbárba, ugye?" (Bella)

"Az utolsó éjszakám Isabella Swan-ként. Holnap éjszaka már Bella Cullen leszek." (Bella)

"Gyengéden, imádnivalóan csókolt meg. Elfelejtkeztem a többiekről, a helyről, az időről, az ésszerűségről...csak azt tudtam, hogy ő szeretett, hogy akart, és én is akartam őt." (Bella)

"Élvezi a partit, Mrs. Cullen?" (Edward)

- "Feltételezem nem vagy tudatában annak, mennyire teljesen, lélegzetelállítóan gyönyörű vagy ma este. Nem vagyok meglepve Mike veled szembeni ízléstelen gondolataitól. Csalódott vagyok, hogy Alice nem erőltette, hogy nézz bele egy tükörbe.
- "Tudod...eléggé elfogult vagy."
- "Sóhajtott, majd megállt és a házzal szembe állított. Az üvegfal tükrözte a partit, mint egy hosszú tükör. Edward közvetlenül a velünk szemben lévő párra mutatott.
- "Elfogult lennék?" (Bella, Edward)

- "Játszani fogunk. Kő, papír, olló."
- "Miért nem mondod meg inkább ki nyert?"
- "Jó. Remek." (Alice, Edward)

- "Rettenetesen kicsi vagy, hogy ennyira mérhetetlenül bosszantó legyél." (Edward)

- "Engedjetek táncolni a kishugommal. Ez az utolsó esélyem, hogy elpiruljon tőlem." (Emmett)

- "Olyan bűnösnek tűnsz-mintha egy elkövettél volna valamit." (Edward)

- "Akarod, hogy énekeljek neked? Egész este éneklek, ha ez távol tartja a rémálmokat." (Edward)

- "Mit nem adnék azért, hogy legalább most lássam, mi jár a fejedben." (Edward)

- "Úgy leütnélek." (Rosalie)

- "Azthiszem, az agyam már sohasem fog rendesen működni. Legalább csinos vagyok." (Bella)

- "Nem értem. Én ezt nem bírom." (Jasper)

- "Félnem kellene?"
- "Rettegned." (Edward, Bella)

- "Azthiszed megengedném, hogy felöltözz, ha nem így állnának a dolgok?" (Edward)

- "Nem akartunk...öö zavarni." (Rosalie)

- "Milyen elbűvölő lény ő..." (Edward)

- "Hé, akármi, ami boldoggá tesz téged bátyus." (Bella)

"Megtaláltam az igaz helyemet a világban, a helyet, ahová illettem, a helyet, ahol ragyogtam." (Bella)

- "Különleges vagy, ez nem rossz dolog." (Bella)

- "Üdv itthon." (Edward)

A kedvenc mosolyomat láttam. - "Siess vissza hozzám."
- "Mindig." (Edward, Bella)

- "Aro, megkérnéd Jane-t, hogy álljon le a feleségem támadásával?"
- "Még mindig a bizonyítékokat vitatjuk." (Edward)

- "Csakhát...szóval, nagyon hiányoztál, Alice. Ne tedd ezt mégegyszer velem." (Bella)

- "Mostmár tudod." - mondtam könnyedén. - "Senki más nem szeret mást, mint ahogy én téged."
- "Majdnem igazad van." - Mosolygott, szemei kicsit még mindig szélesebbek, mint általában.
- "De tudok egy kivételt."
- "Hazudsz." (Edward, Bella)

- "Ezen még lesz időnk dolgozni." - emlékeztettem.
- "Örökké, örökké és örökké." - mormolta.
- "Ez nagyon jól hangzik." (Edward, Bella)

"Ha véghezviszem az akaratomat, az időm nagy részét Edward csókjával tölteném."
"Természetes volt, hogy Sam-et Emily-vel láttam, és mással nem is tudnám elképzelni. Ahogy rám nézett... emlékeztetett egy pillantásra, egy olyanra, amit néha Edward szemében láttam - amikor rám nézett." /Bella/

"Soha sem fogom megbocsátani magamnak, amiért elhagytalak. Akkor se, ha száz ezer évig is élek." /Edward/

"A normális emberek futnak a szörnyek elől, Bella. És én soha nem állítottam azt, hogy normális vagyok. Csak ember." /Jacob/

"Tudtad, hogy a rekordom majdnem olyan jó, mint Charlisle-é, jobb, mint Esme-é és eggyel jobb mint Edward-é... Még sohasem kóstoltam emberi vért. "
"Sajnálom, hogy egy szörnyeteg vagyok. Mostantól megpróbálok viselkedni." /Rosalie/

- "Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem."
- "És nekem pedig azt kellene sajnálnom, hogy te nem sajnálod, de nem."  (Edward, Bella) - "Olyan hamar visszajövök, hogy nem is lesz időd hiányolni. Vigyázz a szívemre - veled hagytam." (Edward) - "Elképesztő. Hogy lehet valaki ilyen apró, mégis ennyire idegesítő??"
- "Ez tehetség." (Edward, Alice) - "Itthon vagyunk csipkerózsika, ideje felkelni." (Edward) - "Nagyon örülök, hogy Edward nem ölt meg. Minden sokkal viccesebb körülötted." (Emmett) - "Inkább a barnákat szeretem." (Edward) - "Bajban vagy. Hatalmas bajban. A dühös grizzlik unalmasak lesznek azután, amit itthon kapsz." (Bella) - "Azon gondolkodtam, miért szúrtad meg. Nem mintha ellenezném." (Edward) - "Hé, vámpírlány!" (Embry) - "Grizzliket megszégyenítő haragra készültem, és ez az, amit kapok? Gyakrabban kellene felhúznom téged." (Edward)